Bernáth Antal (1915-1965)

 

Bernáth Antal (1915-1965) katonatiszt, politikus. Elemi iskoláit Sumonyban végezte, majd 1933-ban érettségizett a pécsi Pius Gimnáziumban. Utána a pécsi Erzsébet Tudományegyetem jog- és államtudományi karán tanult tovább.

 

Az egyetemről átiratkozott a pécsi Magyar királyi Zrínyi Miklós honvéd gyalogsági hadapródiskolába, ahol 1939-ben zászlóssá avatták.

 


1940-ben megsebesül és így megismerkedik, nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredessel.

 

 

1941. március 23-án történelmi esemény részese lehetett: ezen a napon adták át a magyar katonai képviselőknek a szovjet hadsereg képviselői és küldöttei Lavocsne határállomáson – Rákosi Mátyásért cserébe – azokat a honvédlobogókat, melyeket még I. Miklós orosz cár csapatai zsákmányoltak 1849-ben a magyar forradalom és szabadságharc leverésekor. Bernáth Antal
Rákosi Mátyást kísérte.

 

 

1942-ben hadnaggyá léptették elő.

 

 

Bernáth Antal és a szakasza 1940.

 

 

Kassa 1943

 

 

Bernáth Antal 1944-ben a százada élén.

 

1944. október 15-én egy vezérkari százados letartóztatta és Budapestre, a Vezérkari Főnökségre kísérte, mert nem engedelmeskedett az új vezetésnek. A hadbíróságtól, barátja nagybaczoni Nagy Vilmos mentette meg.

 

Klagenfurtban hadifogságba esett, és ott a leventéknek faliújságot szerkesztett. 1945. októberében tért haza.


A már megalakult demokratikus hadseregben nem vállalta a hivatásos állományt, és tartalékos főhadnagyként leszerelték. 1946 elején, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt nagy választmányának országos küldöttje lett. 1946. március 10-étõl 1949. február 1-jéig a Kisgazdapárt
baranyai irodavezetője.

 

Az 1956-os szabadságharcban, az újjáalakult Kisgazdapárt városi titkára
volt. Neki és társainak köszönhetően, Pécsen elmaradt a fegyveres vérengzés. Megakadályozták a fegyverek polgári kézbe adását.

 

1957-ben a Magyar Népköztársaság államrendje ellen elkövetett
szervezkedésért letartóztatták, és a Fõvárosi Bíróság két és fél év börtönbüntetésre ítélte. A börtönben barátságot kötött Darvas Iván színésszel. A már magas vérnyomásban és szívbetegségben
szenvedő embert ártalmas gyógyszerekkel kezelték. 1959 áprilisában, két év börtön után, katasztrofális egészségi állapotban, amnesztiával szabadult. Pár évre rá meghalt.

 

1988. március 24-én özvegye kérésére rehabilitálták, és elismerték katonai, politikai munkásságát. 1992. február 20-án a köztársasági elnök 1956-os posztumusz emlékérmet adományozott Bernáth Antalnak a Hazáért és
Szabadságért.