Bernáth Gáspár (1810-1873)

 

Debrecenben és Sárospatakon végezte a gimnáziumot, Pesten a jogot. Gyermekkorában komoly és ábrándozó természetéért iskolatársai luna-nak nevezték, külsőleg később is komoly maradt, soha sem nevetett, legjobb
tréfáit is egykedvû képpel mondta vagy követte el. Ügyvédi oklevelet szerzett, de gyakorló ügyvéd soha sem volt. Pesten telepedett le és az irodalomnak élt.

 

Ifjú kora óta kedvelte a költészetet és a zenét. 1834-ben hat csárdást adott ki szöveggel és dallammal, köztük az alföldön halászlegény vagyok én... és a Sötét felhők kerekednek az égen... kezdetű igen sikerült szerzeményeket, melyek valóságos népdalokká váltak.

 

A Hasznos Mulatságokban és a Rajzolatokban közölt kísérletei után a Honderűbe, P. Divatlapba, Életképekbe, majd az ötvenes évek számos lapjába írogatott verseket és úgynevezett freskóképeket. Ez utóbbiak erős, hirtelen vonásokkal készült vázlatok az alföldi életből, bizarr modorban és országszerte nagy tetszéssel találkoztak. Össze is szedte õket: Freskóképek Pest 1818-51, 3 kötet.

 

A Kaczagányok szintén rajzok és humoreszkek gyűjteménye 1857.

 

Irt egy népszínmûvet is: Ki a vivát? 3 felvonásos 1861.

 

Legjelesebb műve Lavotta élete 1857, sok helyt élénk színezéssel és meleg kedéllyel írva.

 

Adomái, élcei, apró freskóképei és gazsiádái halála után összegyűjtve is
megjelentek Budapesten 1878-ban.

 

Amilyen volt műveiben, olyan volt társaságban is, szellemének csapongó szökellése bámulatra ragadott s ötletnek sziporkái kifogyhatatlanok
voltak, de soha sem sértett senkit. Különösen a groteszk nagyításnak volt páratlan mestere, az egész országban elterjedt élceinek és adomáinak főeleme a zseniális képtelenség.

 

 

Bernáth Gáspár sirköve a Kerepesi temetőben.